Tanulmányrajz

2009. június 22., hétfő

Június második fele

Vágner Orsolya:

diszperzit, szén és pasztell papíron, B2

Kalicz Klára:

szén papíron, B2

akril papíron, A3

Détári Gábor:

akril papíron, 400x300 mm

Beláz Márk:

akril és szén papíron, valamennyi B2

Király Enikő:

akvarell kréta papíron, A3

tempera és pasztell papíron, A2

Horváth Noémi:

olajpasztell papíron, B3

olajpasztell papíron, B2

Siptár Benedek:

szén, diszperzit és pasztell papíron, B2

2009. június 18., csütörtök

Khoór Viola festőnek készül. Jó hír ez a koncepciókban vergődő festő szakmának, jó hír ez az őt majd befogadó egyetemnek is: íme az utánpótlás, megérkezett.
Érzéki öröm, sőt: festői indulat sugárzik a tempera festmények matt felülete alól: emitt egy, a sötétből a fénybe hajló emberi hát, máshol a saját árnyékukba fordult gyümölcsök borongó együttese, megint máshol egy rebbenő-ragyogó félarc jelenik meg előttünk a vaskos textúrákból összerakott, széles ecsetkezeléssel megoldott képeken.
Legyen az csendélet, önarckép vagy akt, Viola temperaképei barokkos hevülettel ragadják ki a sodródó világ egy épp kiszemelt felületét, és mélyítik képpé azt. Erre van ma szükség.

Június eleje

Tompa Judit:

szén papíron, B2

Natalia Pérez:

szén papíron, B2

Király Enikő:

akvarell kréta papíron, egyenként A3

Czudor Bea:

akril papíron, B2

szén papíron, B2

Beláz Márk:

diszperzit és pasztell papíron, egyenként B2

akril és pasztell papíron, B2

akril és szén papíron, B2

Kalicz Klára:

akril papíron, A3 és A2

Barts Lívia:

tempera, diszperzit és pasztell papíron, A2

Mikula Ildikó:

tempera papíron, A2

Détári Gábor:

akril, vászon, egyenként 67x53 cm

MAPPA: Szőke Márta rajzai

Szőke Márta már tavaly formatervező szakra jelentkezett, most is ide adta be a felvételi kérelmét. Azonban amit a rajzokon megjelenít, jóval magasabb szintet jelent annál, amit egy dizájnertől a szakma elvárhat. A fekete és fehér közti tónusátmenetekből építkezve hoz létre festői rajzokat, mi több: emberábrázolást.
Előbb közelít és távolodik, mér és becsül, majd kivételes rajztudásának sodró lendületével tanulmánylapokon jegyzi fel a teret, a műtermi lámpák bűvkörében ragyogó emberalakot.
A részlet és az egész éppúgy fontos: addig szerkeszt, töröl és tónusozik, míg meg nem jelenik az a pillanat, az a fény, az a leállított mozdulat, amit aznapra elrendezett valamely iskola, valamely oktató, valamely városi sors.
És a rajzoló fáradsága nem hiábavaló: emberek, fények és lassúdad mozgó árnyak válnak egyszerre képpé vonásai nyomán.
Most bemutatott rajzai nem csupán a Szuterén Stúdióban készültek: jelentős részük Király Fanni rajztanári útmutatásait tükrözi.